Hol vár állott…

Már az előző posztból kiderült, hogy legutóbb Solymáron jártunk egyik kedves barátommal. Erre a napra három célt tűztünk ki magunknak: bányató, solymári vár és vízesés. 
Reggel viszonylag korai vonattal indultunk. Kényelmes és viszonylag gyors 40-45 perc alatt ott voltunk. Mivel már egyszer már voltam itt nagyjából tudtam, hogy tájképekben gyönyörű, nem egy nagy városról van szó – mégis érdemes ide eljönni.
Miután körbejártuk a bányatót és az elhagyatott téglagyárat –  a vár megtekintése következett. 
A vár, melyet a turisztikai irodalom gyakran tévesen Szarkavár néven tart számon egy középkori vár, mely a Pilis és a Budai hegység magaslatai között helyezkedik el…  


Információ van bőven, a várat könnyű megtalálni…

A Mátyás-dombra kaptattunk fel, amikor megközelítjük – viszonylag elég meredek, ezért megközelíthetősége megoldható, de nehézkes (főleg babakocsival felfelé – lefelé meg még inkább…). 2005-2006 folyamán látványos fejlesztést végeztek el rajta (én kb. pont előtte lehettem ott legutóbb), régebben szabadon látogatható volt – most már nyitva tartással és belépő díj fizetésével, de ez pénztárcánknak annyira nem fog fájni, mert nagyon olcsó…


Rövid története: 
Nagy Lajos uralkodása idején a legfontosabb királyi tisztségviselők közé számítottak a Lackfi főnemesi család tagjai. A korabeli oklevelek szerint 1355-ben vásárolták meg ezt a területet, ahol rövidesen felépítették a kis alapterületű kővárat, ami a továbbiakban budai tartózkodásuk idején szállásául szolgált a dúsgazdag famíliának.



A törökkel vívott vesztes nikápolyi csatában a Lackfiak szembeszálltak Luxemburgi Zsigmond királlyal, ezért 1397-ben két vezető egyéniségüket az uralkodó hívei orvul meggyilkolták, váruradalmaikat elkobozták. Zsigmond később feleségének, Cillei Borbála úrnőnek adományozta, kárpótlásul annak (vélt) házasságtörése miatt régebben lefoglalt délvidéki birtokaiért.
A középkor további évszázadaiban magáénak mondhatta még a Korbáviai és a Rozgonyi família is. 1440-ben ostrommal foglalták el az ellenpártiaktól a lengyel származású I. Ulászló magyar király táborához tartozó fegyveresek. Négy esztendő múltán a Czudar család zálogba adta a Rozgonyi famíliának. Egy 1449-es feljegyzés szerint rövid ideig Hunyadi János kormányzó uralta, majd királyi kegyként Garai László nádorispán szerezte meg. Férfiágon való kihalásuk után Mátyás király a törvénytelen kapcsolatából született Corvin János liptói hercegnek adományozta, tőle 1490 után Ráskai Balázs főnemes ragadta el. Már az 1526-os mohácsi csata után jelentősebb pusztítások érték a környéken fosztogató török lovas csapatoktól, de végleges romba dőlése csak az 1541-es budai megszállás után következett be. (forrás: itt ).

És hogy lássuk mekkora Solymár, egy térkép róla
(forrás: Google):
És ha már térkép…
Túrázási lehetőségek a solymári vár környékén…
Most pedig csodáljuk meg ezt a várat fényképek segítségével kedves Olvasóim!

Leszálltunk és ez a csodálatos látvány fogadott minket…
Lovardát is beterveztük, hogy megnézzük – de nem fért bele a programba….
Pedig itt sokat lehetne túrázgatni….
Pont leszállt, lefotóztam…
Felfelé kicsit meredek, de megmászható… Jó túrázásra!
Biztató kiírás kirándulóknak – vár van a közelben…
Itt már bizakodtam, hogy hamar felérek – kezdett melegebb idő lenni…
Lefelé nagyon szép volt a kilátás, a távolban fácán hangját hallottam….
Megérkeztünk – a jegy nem drága, a hűtőben hideg italok enyhítették a szomjunkat
Jó messzire el lehetett látni…
Tájfotózás abszolút előnyben…
A bejáratot is szépen megcsinálták…
Panoráma kilátás….
Messze egy távoli falut láthattunk, épp temetésre gyűlt össze a tömeg egy picit később…
Ha jobb oldalt nézzük a sorompót, na arra kell menni a vízesés felé – mint megtudtuk…
Valamikor szebb napokat látott ez a vár…
A kilátó belülről…
Fotó: Dr. Enyedy Balázs
Jó lehet itt lakni…
A nyugalom városa: Solymár
Messziről ránagyítva a bányatóra….
Még a nagyon messzi hegyek is látszódtak…
Lejöttünk a kilátóból kicsit körbejártuk a várat…
Nem természetfotó, de valahogy megfogott…
Mielőtt a repce lassan elvirágzik…
A távoli hegy fölött egy gólyát vettünk észre, haverom távcsővel én teleobjektívvel figyeltem egy darabig…
Még egy utolsó fotó a várról…
Csodaszép kilátás….
Kis érdekesség még a Wikipédiából: A várkolostor-elmélet hívei szerint a solymári romterület – amely egyébként jelenlegi paraméterei alapján aligha vélhető kolostorromnak, különösen pedig egy főkolostor romjának – megtévesztő képet mutat, mert ezen álláspont szerint a XX.-XXI. századi feltárások idején rögzített járószint több méternyivel magasabbra helyezkedik el az eredeti középkori járószinthez képest, a két szint különbségét pedig az eredetileg itt állt, majd a török hódoltság idején porig rombolt kolostorépületek törmelékeiből kialakult réteg alkotja. A Tamáska Péter nevével fémjelzett várkolostor-elméletet a hivatalos régészettudomány képviselői – köztük is elsősorban Feld István régész, aki már 1977-ben írott szakdolgozata óta kutatja a solymári vár történetét – döntően alaptalannak ítélik.

Mindenesetre egy kis túrázással egybekötve megéri megnézni a várat. Mi pont olyan hétvégén voltunk ott, amikor nagy meleg volt, így többnek tűnt a felfelé út. Nagyon pozitív, hogy van büfé – és amikor megkérdeztük, hogy mit hol találunk pontosan tudtak rá válaszolni. Tovább is indultunk a vízesés felé, ami ismét egy újabb történet lesz a blogban…

var linkwithin_site_id = 2386047;
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

This entry was posted in Egyéb kategória and tagged , , , , , .

Post a Comment

Your email is never published nor shared. Required fields are marked *

*
*